4.fejezet

Itt a 4.fejezet.
Wííííííí.
Remélem tetszeni fog.
Jó olvasást. :D

By: Honey :D

Reggel amikor felkeltem egyből felmentem Twitterre. Ott elvoltam egy kicsit, de amikor már éppen ki akartam jelentkezni megláttam egy tweet-et.


@zaynmalik

,,Tegnap volt a legfurcsább, de egyben legjobb estém. Miatta megérte! <3"2percig se volt fent, letörölte. Miattam? Ugyan, ez képtelenség! De este...olyan jó volt vele. Nem! Ez hülyeség. Zayn csak barát! Vagy mégsem?

Felöltöztem, fogat mostam, megfésülködtem, majd lementem a nappaliba ahol egy cetli fogadott:

,,Jó reggelt álomszuszék!
Mire ezt te elolvasod mi már javában dolgozunk -kis szerencsés- Kaját ne keress, mert úgy sem találnál...Köszönd Niall-nek, mert felzabált mindent. Rendelj pizzát babe! Az mindig bejön. Amúgy te is észrevetted, hogy sok jelentéktelen dolgot összeírtam, csakhogy húzzam az időt? Bizarr! Egyem a májad, milyen cukin aludtál. Umm...ennyi lenne. Élj boldogan nélkülünk! Használd ki, mert délután már otthon leszünk. Pusszancs babe!
Ui.: Az üzenet megsemmisíti önmagát! Csak vicceltem, de milyen jó lenne már! Wow.
-Louis :) xx"Remek. A srácok dolgoznak..Kajám sincs. Egyedül vagyok. Megvan sétálok! Nem. Még egyszer nem kockáztatok. Áh vissza megyek aludni!

Éééééssssss....visszamentem aludni.


*Zayn szemszöge*

-Várj Harry! Ne mond el neki!-Könyörögtem.

-Nyugi haver. Nem mondom.-Fogta meg híztatóan a vállamat.

-Köszönöm!-Mondtam hálásan.

-Ugyan már. A tesók kiállnak egymásért. De hé! Mi történt tegnap este?-Kérdezte.

Mosolyra húzódott a szám ahogy visszagondoltam a tegnap estére. Ahogy megmentettem Honey-t. Ahogy ölben hazavittem, ahogy megpuszilt és hősnek nevezett. A tőle kapott SMS-ekre. A pillangók életre keltek a hasamban. Forróságot éreztem az arcomon.

-Elpirultál.-Nevetett Harry.

Csak néztem rá egy ilyen 'hogy mi bajod van?' fejjel.

-Olyan vagy, mint egy paradicsom!-Röhögött tovább.

-Kuss!

-Ne, ne! Ez olyan aranyos! Zayn szerelmes!

-Halott vagy!-Kiabáltam, majd rávetettem magam és 'bunyózni' kezdtünk.

-Srácok elég! Vissza próbálni!-Mondta Paul.

-Megyünk!

*Délután*

Mikor haza mentünk sehol senki. Megijedtem. Lehet, hogy Martin megtalálta Honeyt.
Megkönnyebbültem amikor megláttam azt a gyönyörű lányt a lépcsőn. Pizsamában, kócos hajjal. Mégis lélegzetelállítóan nézett ki.

Odafutottam hozzá és szorosan átöleltem. Szegény azt sem tudta, hogy mi van.

-Zayn minden rendben?-Kérdezte.

-Ja umm igen csak Harry...Tudod szegény nagyon hülye és kikészített és umm...meg kellett, hogy öleljek valakit, de ezt a fiúkkal nem csinálhatom, mert umm.. az olyan...umm...buzis...-hazudtam.

-Ő...oké.-mondta nevetve.

-Nem...nem jössz sétálni?-Kérdeztem zavartan. Ő csak bólintott és elindultunk.

El akartam neki mondani, hogy mit érzek. Hogy szeretem őt azóta mikor először megláttam. De ez olyan hamar jött. Alig 2 hete ismerjük egymást, mégis olyan mintha már vagy 1000 éve legjobb barátok lennénk. Én több akarok lenni a legjobb barátjánál. Szeretem őt. Csókolni akarom amikor csak tudom. Együtt lenni vele örökre. Simogatni. Fel akarom fedezni teste összes szegletét. Úgy akarom őt szeretni mint még senki. Megvédeni őt bármitől/bárkitől. De nem tudtam megszólalni. Csak ott sétáltunk egymás mellett néma csöndben.

A keze néha súrolta az enyémet. Itt az alkalom. Most vagy soha.

-Honey!-Álltam meg. Ő is így tett. Kíváncsian várta , mit fogok mondani, de nem ment.

Egy esőcseppet éreztem meg az arcomon, majd még egyet és már zuhogott is. Egyikőnk se mozdult. Csak ott álltunk egymás előtt némán.

-Sze-szeretlek!-Mondtam remegve. Kíváncsi voltam, hogyan reagál.

Közelebb lépett és megölelt.

-Szeretlek!-Mondta.

Valószínűleg mindenki totál kattantnak nézett minket. Két fiatal az esőben ölelkezik...De ez nem számított. Szeret engem. Honey szeret és én is őt. Ez...ez csodálatos!

Kicsit eltávolodott tőlem. Gyönyörű zöld szemével engem nézett. Nem bírtam ki. Közelebb hajoltam hozzá, majd szenvedélyesen megcsókoltam. Ő visszacsókolt. Hátát kezdtem el simogatni. Ő a hajamba túrt és kicsit meghúzta. Imádom, ahogy hozzám ér.

Hosszú perceken át csak csókolóztunk. Iszonyat jól csókol. Amikor már vagy huszadjára is elfogyott a levegőnk szétváltunk. Csillogó szemekkel nézett rám. Végigsimítottam az arcán, mire elpirult. Kézen fogva indultunk haza bőrig ázva.